Miskolc 
MiskolcBánatos sms
Nem tudlak és nem is foglak elfeledni, kár, hogy így kellett megtanulnom szeretni.
SzeretIek, mint pingvin a fagyot. Szeretlek, mint virág a napot. Szeretlek, mint virslit a kutya, ha mással járnál, megütne a guta.
Rád gondolok titokban, szerelem tüze lángol arcomban, szeretnélek látni, gondolatban veled szállni. Karodba belebújni, s a magánytól elbúcsúzni!
Olyan szomorú mindig egyedül lenni, valakit mindig hiába keresni. Valakit várni, ki nem jön többé, valakit szeretni titokban örökké!
Nem tudlak és nem is foglak elfeledni, kár, hogy így kellett megtanulnom szeretni.
Nem írom azt, hogy szeress, azt se, hogy gondolj rám, mert, ha nem vagyok a szívedbe vésve, úgyis hiába mondanám.
Nehéz az élet, sok a bú, a bánat, örömünk alig van, de örüljünk a mának! Szívemben a remény izzik, parázslik! Tán gondolsz rám, várok Rád: Most és mindhalálig!
Ne sírj ha gyötör a bánat, csak kinevetnek ha sírni látnak. A te fájó szíved nem lesz attól könnyebb és csak nagyon kevés ember érdemli a könnyed!!
Mit ér ezer szó, mely nem tőled, hallható. Mit ér a sok csillag, ha nem veled látható. Mit érnek az órák, mit érnek a percek, ha mindezek nélküled telnek.
"Míg veled nem lehetek, a szívemmel kísérlek. Vigyázok rád, őriznélek; tudd: én már csak érted élek!"
Meghal a remény és meghal a lélek, egyszer még sajnálni fogod, mi semmivé lett. Ekkor már késő, meghalt a lélek: Szeretlek Téged amíg csak élek..
. Könnyes szemmel a hívásod várom, a fájdalom ajtaját magamra zárom. Bújtass el, hisz egyedül fázom, s lelkedben szeress, ha néha hiányzom!
Hogyha patak partján szomorú fűzfa volnék, alkonyatkor szépen rád hajolnék, s füledbe súgnám altató mesémet és százszor elmondanám, hogy Szeretlek!!
Ez a legszerelmesebb szív, mely nem tűr karcolást, mely inkább vérzik, mint szeressen mást.
Evezz, evezz az élet tengerén. Ki ne köss a bánat mezején. Legyen erőd tovább evezni, a boldogság szigetén kikötni.
Elvitted tőlem a napot, a holdat és minden csillagot. Többé szivárványt sem láthatok, nem mámorítanak illatok. Nélkülük még elvagyok, de nélküled én meghalok.
Azt mondod jó velem, de már szédül a fejem! Azt mondod a szíved az enyém lett, de más a szó és más a tett!
Az ember erős, de a szíve megszakad, ha azt, akit szeret, szeretni nem szabad.
Amikor megláttalak nem kellett más, te voltál nekem a szívdobbanás, úgy vártam rád, ahogy még soha senki más, mégsem jött el az a szerelmes láz.
Akkor a legelviselhetetlenebb valakinek a hiánya, mikor mellettünk ül és tudjuk, hogy sohasem lehet a miénk.
Nem tudlak és nem is foglak elfeledni, kár, hogy így kellett megtanulnom szeretni.
SzeretIek, mint pingvin a fagyot. Szeretlek, mint virág a napot. Szeretlek, mint virslit a kutya, ha mással járnál, megütne a guta.
Rád gondolok titokban, szerelem tüze lángol arcomban, szeretnélek látni, gondolatban veled szállni. Karodba belebújni, s a magánytól elbúcsúzni!
Olyan szomorú mindig egyedül lenni, valakit mindig hiába keresni. Valakit várni, ki nem jön többé, valakit szeretni titokban örökké!
Nem tudlak és nem is foglak elfeledni, kár, hogy így kellett megtanulnom szeretni.
Nem írom azt, hogy szeress, azt se, hogy gondolj rám, mert, ha nem vagyok a szívedbe vésve, úgyis hiába mondanám.
Nehéz az élet, sok a bú, a bánat, örömünk alig van, de örüljünk a mának! Szívemben a remény izzik, parázslik! Tán gondolsz rám, várok Rád: Most és mindhalálig!
Ne sírj ha gyötör a bánat, csak kinevetnek ha sírni látnak. A te fájó szíved nem lesz attól könnyebb és csak nagyon kevés ember érdemli a könnyed!!
Mit ér ezer szó, mely nem tőled, hallható. Mit ér a sok csillag, ha nem veled látható. Mit érnek az órák, mit érnek a percek, ha mindezek nélküled telnek.
"Míg veled nem lehetek, a szívemmel kísérlek. Vigyázok rád, őriznélek; tudd: én már csak érted élek!"
Meghal a remény és meghal a lélek, egyszer még sajnálni fogod, mi semmivé lett. Ekkor már késő, meghalt a lélek: Szeretlek Téged amíg csak élek..
. Könnyes szemmel a hívásod várom, a fájdalom ajtaját magamra zárom. Bújtass el, hisz egyedül fázom, s lelkedben szeress, ha néha hiányzom!
Hogyha patak partján szomorú fűzfa volnék, alkonyatkor szépen rád hajolnék, s füledbe súgnám altató mesémet és százszor elmondanám, hogy Szeretlek!!
Ez a legszerelmesebb szív, mely nem tűr karcolást, mely inkább vérzik, mint szeressen mást.
Evezz, evezz az élet tengerén. Ki ne köss a bánat mezején. Legyen erőd tovább evezni, a boldogság szigetén kikötni.
Elvitted tőlem a napot, a holdat és minden csillagot. Többé szivárványt sem láthatok, nem mámorítanak illatok. Nélkülük még elvagyok, de nélküled én meghalok.
Azt mondod jó velem, de már szédül a fejem! Azt mondod a szíved az enyém lett, de más a szó és más a tett!
Az ember erős, de a szíve megszakad, ha azt, akit szeret, szeretni nem szabad.
Amikor megláttalak nem kellett más, te voltál nekem a szívdobbanás, úgy vártam rád, ahogy még soha senki más, mégsem jött el az a szerelmes láz.
Akkor a legelviselhetetlenebb valakinek a hiánya, mikor mellettünk ül és tudjuk, hogy sohasem lehet a miénk.
