Most a hamburgi hetilap utánajárt a részleteknek is: a Stasi-iratokat gondozó hatóság és az NDK egészségügyi minisztériumának archívumában talált iratok szerint a kísérletezés gigantikusméretű volt, több mint ötven kórház vett benne részt, a bevont betegek száma elérte az ötvenezret, a tesztelt gyógyszerek száma pedig meghaladta a hatszázat. A betegek többsége nem tudott arról, hogy éppen egy új gyógyszerrel kísérleteznek rajta. A Mitteldeutsche Rundfunknak nyilatkozó Karin Forner arra emlékszik: amikor anyját súlyos depresszióval kórházba vitte, az orvosok közölték vele: éppen nincs szabad ágy, de javasolták, hogy vegyen részt egy „orvosi tanulmányban”.

Arról, hogy ez valójában gyógyszerkísérlet lenne, „elfelejtettek” szólni. Az anyja fizikai és lelki állapota ezután rohamosan romlott, és amikor a lánya magyarázatot követelt, kiderült, hogy brofarominnal, egy még nem engedélyezett szerrel kezelték (ez később nem is került forgalomba). Hat hétig tartott, amíg az asszony többé-kevésbé helyrejött. Az NDK-ban a betegek szinte vakon bíztak az orvosokban, nem kérdőjelezték meg a javaslataikat. Ezért lehetett ez jó kísérleti terep a gyógyszergyáraknak– állapítja meg a német televízió.

Bár a gyógyszerkísérletekhez elvben a beteg írásbeli engedélye kellett, ennek a legtöbb esetben nem találják nyomát. Sőt az egyik gyógyszergyárral még olyan preferenciális megállapodást is kötött a keletnémet állam, hogy az esetleges „károkért” is az állami betegbiztosító viseli a költségeket. A gyógyszerkísérletekről még 1983-ban, a legfelsőbb politikai szinten döntöttek az NDK-ban. A politika döntött arról is, hogy mely kórházak vehetnek rész a „programban”, és ott mely orvosok kaphatnak ilyen szereket.

Akik bekerültek a kiváltságosok körébe, azokat nyugati konferenciameghívásokkal próbálták még jobban „motiválni” – és ez a nyolcvanas évek NDK-jában sokaknak még a pénznél is többet ért. A Der Spiegel cikke annyiban jelent újdonságot, hogy kiderül: a főképp szívbetegségeket gyógyító vagy kemoterápiánál használatos gyógyszerekkel kapcsolatos kísérleteknek halálos áldozatai is voltak, ilyenkor gyorsan leállították a tesztelést. Komoly etikai problémát is felvet: doppingszereket próbáltak ki koraszülötteken, és agyi véráramlást serkentő szereket teszteltek delíriumban levő alkoholistáknál.

A gyógyszergyárak jelentős összegeket – akár 800 ezer nyugatnémet márkát – ajánlottak fel egy-egy kísérletért a nyilvánvalóan anyagi gondokkal küzdő keletnémet kórházaknak. A gyógyszergyárak németországi szervezete szerint egyelőre semmi sem bizonyítja, hogy helytelenül jártak volna el. A történtek mára a múltba vesznek, több gyógyszergyár azóta átalakult, tulajdonost cserélt. A Stasi-iratokat vizsgáló hatóság eközben egyre hangosabban követeli, hogy mielőbb szülessen átfogó jelentés az ügyben.