Új lemezek születnek, melyek elpusztítják az idősebbeket.

A mélyből folyamatosan áramlik felfelé a magma, a felszínen vulkáni működést

táplál, és ami egyáltalán nem mellékes: ahol az olvadék felmelegíti a kőzeteket, a

velük érintkező mélységi vízből keletkező gőznek három ideális tényezője van a

tökéletes energiához:szennyezésmentes, fenntartható és nagyon megbízató.

Elég kevés hely található a földön, ahol mindez együttesen és könnyen

hozzáférhető – legalábbis elvileg. Az újabb kutatások azonban felcsillantják a

reményt e források kiaknázására, és egyben azt is lehetővé tehetik, hogy e régiók

kitörjenek a nyomasztó szegénységből.

A Kelet-afrikai-árokrendszer Szíriában kezdődik, és 6400 kilométer hosszan

nyúlik el Szudánon, Etiópián, Kenyán, Dzsibutin, Tanzánián át egészen Mozambikig.

Az afrikai kontinens évi

egy-két centiméteres sebességgel hasad fel. Ilyen úgynevezett riftek zömmel

óceánokban vannak, kivéve Izlandot, és ez tette a szigetet geotermális

nagyhatalommá.

A Kelet-afrikai-árok potenciálja azonban sokkalta nagyobb:

becslések szerint tizenöt közepes nagyságú atomerőmű termelésének felel meg.

Ezt az energiát azonban itt alig hasznosítják.

A föld népességének mintegy 13 százaléka él a Kelet-afrikai-árokrendszer

közelében, de az ottani országok a világ villamosenergia-termelésének csupán

három százalékát adják.

A hatalmas geotermikusenergia-potenciált meg kell találni, és el kell érni, ám nem

lehet akárhol fúrni. Forró kőzetek és víz kevés helyen található egy helyen, és bár

három–hét millió dollárt is

rákölthetnek egy fúrásra, előfordul, hogy semmit sem találnak.

Egy etiópiai helyszínen működik egy kis geotermális erőmű, ahol előzetesen tizenkét

fúrást végeztek, de gőzt csak egyetlenegy adott. Nagyon pontosan kell tehát tudni,

hol fúrjanak.

Azokban a fejlett országokban, ahol sikeresek a geotermikus programok, bőven van

pénz arra, hogy ilyen rizikókat elkerüljenek.

Kelet-Afrikában azonban más a helyzet. Drága a felszíni kutatás, a befektetőket

elriasztja a kutatófúrások magas költsége, és semmi garancia nincs arra,

hogy e fúrások megtérülnek.

Ellentétben a gázzal és az olajjal, a gőzt nem lehet szállítani, helyben kell

felhasználni áramtermelésre. Ki kell találni, hogy hol kell fúrni, ám ez roppant nehéz

olyan országokban, ahol gyenge az infrastruktúra, és gyakoriak a politikai

zavargások.

Néhány éve, majdhogynem véletlenül, felfedte magát egy sokat ígérő geotermális

vidék. 2005-ben Etiópia északkeleti részén kitört a Dabbahu vulkán.

Korábban szinte semmit sem tudtak róla, történelmi kitörései sem voltak ismertek.

Az esetleges kitörések előrejelzéséhez a szakemberek korábbi adatokat szoktak

felhasználni, errefelé azonban ilyenek nincsenek, sőt megfigyelőhálózat sem létezik.

Erre azonban alkalmas lehet az Envisat földmegfigyelő műhold.

Juliet Biggs és munkatársai (Bristol Egyetem) az adatok elemzése során arra

figyeltek fel, hogy a rift mentén emelkedő mintegy harminc vulkán közül tizennyolc

bizonyos deformálódást mutat, amiből arra következtettek, hogy a magma alig

néhány kilométerrel a felszín alatt mocorog.

Az ilyen helyek pedig alkalmasak lehetnek a geotermikus energia megcsapolására.

Az Envisat műszerei szinte a rift teljes hosszában kimutattak ilyen deformációkat,

így fel lehet térképezni a potenciális lelőhelyeket,

ami nagyon felgyorsíthatja a kutatásokat. Ez Izland esetében már jól beigazolódott.

A KenGen nevű, állami tulajdonú kenyai cég által épített geotermikus erőművet

jelenleg bővítik, és 2014-től megkétszerezi az ország geotermikusenergia-

termelését, 2019-re pedig még tovább növelik a kapacitását. Az Ormat

multinacionális magáncég is

Kenyában készül erőművet építeni.

Bár a gőzt nem lehet tárolni és szállítani, a vele termelt elektromosságot igen.

Ha a fúrást sikerül viszonylag olcsón végrehajtani, maga a kitermelés már nem

annyira drága, sőt egy idő után nagyon olcsó lesz. Ha egy országnak, régiónak

megvan az erre alkalmas elektromos hálózata, az áramot eladhatja másoknak is.

Etiópia már most exportál vízenergiával termelt áramot Dzsibutinak.

Bár a geotermikus energia felhasználása világszerte nő, e növekedés részesedése

az energiamérlegben messze elmarad a nap-, a szél- és a vízenergia növekedési

üteme mögött. Kereken negyven olyan ország van, mely potenciálisan a teljes

áramszükségletét fedezhetné geotermikus energiából. Izland, mely e téren az első,

a teljes áramtermelésének harminc százalékát nyeri a földhőből, a második

Fülöp-szigetek pedig 27 százalékát.

A legnagyobb beépített kapacitása az Egyesült Államoknak van, 3,3 gigawatt, mely

három átlagos atomerőmű áramtermelésének felel meg, ám az ország

energiamérlegéből csupán 0,3 százalékkal részesedik.

A gőz kinyerésén kívül léteznek más geotermikus áramtermelési eljárások is,

ezek azonban igen drágák, és csak sokára térülnek meg, viszont a források

gyakorlatilag kimeríthetetlenek.